...A szívem a torkomban dobogott. Tudtam, hogy cselekednem kell, és nem érdekelt milyen hatást váltok ki vele. Úgy gondoltam, elég az álmodozó szerepből; ideje tenni is valamit.
Ez a gondolat csak mégjobban feltüzelt. Megfogtam az arcát és az ajkamhoz húztam. A szám a szájánál megtorpant és az arcára nyomtam egy puszit. Aztán eszembe jutottak az előzőek és gyorsan, szinte erősen megkerestem az ajkammal az övét. És akkor kiadtam minden feszültséget. Közben az agyamból próbáltam elűzni minden apró gondot, ami eszembe jutott, és egy idő múlva már csak egy dolgon járt az eszem: megtettem, amit akartam. Sikerült, ami addig sosem. Teljesítettem egy vágyamat. Erre a gondolatra még erősebben csókoltam és eszembe jutott, hogy nem csak rólam szól az egész. Elhúztam az arcom, megfordultam és elfutottam. Úgy éreztem, repülök. És tényleg repültem... a boldogság földje felé, megállíthatatlanul...
Ráeszméltem, hogy megint elbambultam és ezen gondolkoztam. Kint ültem, a hintaágyon és a sötétbe bámultam. Aztán megéreztem az ölemből jövő egyenletes dorombolást és az apró testből áradó meleget. A macskámat simogattam. És közben rádöbbentem, hogy néhány álom lehetne valóság is. Képes lennék rá...? A sötétbe bámulva teljesen reálisnak tűnt...
