Milyen szép nap is volt. Iskola után nincs jobb, mint kilépni a napfénybe, és megérezni, hogy nem csak egy évszak van az évben.
Olyan volt, mintha télen a sejtjeim is összebújtak volna melegedni. És most, hogy megérezték a meleget, kiengedtek, elengedték egymást fojtó szorításukból. És a kertben állva az égre néztem és elmosolyodtam. Azok a boldogító nyári napok... közelednek. Milyen jó volt nyáron! Minden tökéletes. A magány is. És milyen lesz a mostani nyár? Ezen törtem a fejem. Bármi lehet, csak egy a biztos: a magányom marad. Ebben az egyben biztos hasonlítani fog az előzőhöz. Talán megkörnyékezhet a szerelem, de nem adom át magam neki. Minek? Nem akarom elrontani a nyaramat egy csalódással. Úgy is csak az lenne belőle.
A napsugarak simogatták a bőrömet és legszívesebben én is megsimogattam volna egyenesen a Napot. Mert milyen kedves, hogy végre előbújt rejtekéből, és végre megosztja velünk melegét... amire annyira vártam. A hangulatom 100%-ot emelkedett. Mint a Sims-es hangulatjelzőn: +100 - Élvezi a napfényt. (Simed alig várta, hogy újra érezhesse ezt, és most, hogy érzi, nem tud rosszra gondolni)
De sajnos a Sims magyarosítása nem mindig tökéletes, mivel én mégis tudtam rosszra gondolni. Bár, valljuk be, nem abban a pillanatban. De a komor valóságnak még is sikerült kirángatnia az én napsütéses álomvilágomból, hogy megértsem, miért nem lehetek soha felhőtlenül boldog...
Olyan volt, mintha télen a sejtjeim is összebújtak volna melegedni. És most, hogy megérezték a meleget, kiengedtek, elengedték egymást fojtó szorításukból. És a kertben állva az égre néztem és elmosolyodtam. Azok a boldogító nyári napok... közelednek. Milyen jó volt nyáron! Minden tökéletes. A magány is. És milyen lesz a mostani nyár? Ezen törtem a fejem. Bármi lehet, csak egy a biztos: a magányom marad. Ebben az egyben biztos hasonlítani fog az előzőhöz. Talán megkörnyékezhet a szerelem, de nem adom át magam neki. Minek? Nem akarom elrontani a nyaramat egy csalódással. Úgy is csak az lenne belőle.
A napsugarak simogatták a bőrömet és legszívesebben én is megsimogattam volna egyenesen a Napot. Mert milyen kedves, hogy végre előbújt rejtekéből, és végre megosztja velünk melegét... amire annyira vártam. A hangulatom 100%-ot emelkedett. Mint a Sims-es hangulatjelzőn: +100 - Élvezi a napfényt. (Simed alig várta, hogy újra érezhesse ezt, és most, hogy érzi, nem tud rosszra gondolni)
De sajnos a Sims magyarosítása nem mindig tökéletes, mivel én mégis tudtam rosszra gondolni. Bár, valljuk be, nem abban a pillanatban. De a komor valóságnak még is sikerült kirángatnia az én napsütéses álomvilágomból, hogy megértsem, miért nem lehetek soha felhőtlenül boldog...
