Night #2

...Abban a pillanatban, mintha felébredtem volna egy álomból, eszembe jutott, hogy csodálkoznom kéne a történteken. Leszedtem egy fenyőről az összes havat! Aztán pedig utat olvasztottam magam előtt! Most pedig egy olyan nő áll előttem, aki olyan, mintha egy meséből lépett volna ki! Azért ebben van valami nem hétköznapi. Mikor valahogyan összeszedtem magam, hogy kinyögjek bármit is, megszólaltam:

- Mi? Ki vagy te?

A nő mosolygott. Látszott rajta, hogy tudta, hogy ez a rész fog következni: a magyarázkodás. Én mindenesetre kíváncsian vártam.

- Tudod, elég hosszú lenne ezt itt elmesélnem. Ráadásul hideg is van! Ha nincs kedved 30°C-kal melegebbet csinálni, akkor szerintem egy más helyen tárgyaljuk ezt meg - mondta, majd karját nyújtva tett egy lépést felém.

- Hova? Azt sem tudom, ki vagy. Csak nem gondolod, hogy egy idegennel elmegyek bárhova is - makacskodtam, de mikor ránéztem a nő arcára, úgy éreztem, jobb, ha megbízok benne. Így minden további akadékoskodás nélkül megfogtam a karját.
Végül megbántam, hogy így tettem. Ugyanis a következő pillanatban már valahol egészen máshol voltunk. Nem láttam, hogy kerültünk oda, nem is nagyon tudtam feldolgozni. Egy klubhelyiség féle szoba volt. Körben kanapék és fotelek, melyeket megviselt az idő. Nem volt senki a szobában rajtam és az "idegen"-en kívül.

- Na, most, hogy elviselhetőbb körülményeket teremtettünk, elmondom a legfontosabb dolgokat. Én Olivia vagyok. Ez itt pedig a mi főhadiszállásunk. Persze, csak átmeneti, de erről majd később... Mint gondolom észrevetted, néha furcsa dolgokat tudsz csinálni. Ne aggódj, nem hülyültél meg, csak kiválasztott vagy. Mielőtt megkérdeznéd, nem tudjuk, miért pont te, azt sem, hogy miért pont mi. Ja igen, mivel én és még néhányan szintén különleges képességekkel rendelkezünk - tette hozzá mosolyogva, mintha teljesen hétköznapi dologról beszélne. Persze, neki hétköznapi... - Nos, ha nincs több kérdésed, felvezetlek a szobádba, és...

- Állj! Mi... milyen... mi történt velem? Miért tudom ezeket? Miért vagyok itt? Mi az, hogy a szobámba? Soha nem jártam még itt!

- Mindent meg fogsz érteni. De most már késő van a magyarázkodáshoz. Legyen elég annyi, hogy így történt, és ez ellen senki nem tud tenni. Szobád pedig természetes, hogy már van, mivel mi már évekkel ezelőtt tudtuk, hogy csatlakozni fogsz.

Ennyit mondott, majd felvezetett a szobámba, ami parányi volt és zsúfolt, de ez legkevésbé sem érdekelt. Gyorsan az ágyamhoz mentem, belefeküdtem, behunytam a szemem, és arra gondoltam, ha kinyitom, akkor megint otthon leszek, és rájövök, hogy csak álom volt, és megint késésben vagyok az iskolából. Nem akartam magamnak bevallani, de annyira jólesett volna, ha ez nem csak álom. Ha tényleg van egy új közösség, akik akaratomon kívül bevettek. Nem tudom, milyen közösség, nem tudom, miért vagyok itt, nem tudom, milyen képességeim vannak... de nem érdekelt. A gondolat, hogy lehetnek barátaim mindennél többet jelentett.
Amíg ezen gondolkoztam, elfelejtettem kinyitni a szemem, és végül elaludtam. Elég bonyodalmas álmom volt, amiben szerepelt az összes általam ismert szuperhős és valahogy olyan furcsa volt magamat is beleálmodnom. De ez csak álom...
Reggelre elfelejtettem mindent, ami előző nap történt. Ugyanúgy felkeltem, mikor éreztem, hogy elég késő van, ugyanúgy kinéztem az ablakon, ugyanúgy elindultam a fürdőszoba felé, csak most mikor benyitottam a fürdőszobának vélt szoba ajtaján, wc és fürdőkád helyett egy szőke, vörös szemű fiú tekintett rám nagy szemekkel. Ekkor hirtelen ráeszméltem, hogy nem álom volt. Tényleg nem otthon vagyok. És az a szőke hajú fiú pedig... ki az?
- Áh, szia! Biztos te vagy az új lány! Én Matt vagyok - mondta mosolyogva, majd mint aki jól végezte dolgát levette atlétáját, amiben vélhetőleg aludt. Gondolom, észrevette, hogy őt bámultam, mert mosolyogva így szólt:

- Remélem nem bánod, ha előtted öltözök. Tudod, így is késésben vagyok, és nincs időm téged is felébreszteni a holdkórodból.
Igaza volt. Tényleg valamiféle holdkórban szenvedtem. De ha eddig nem lett volna elég feldolgozni azt, hogy hol vagyok, mostmár fel kellett dolgoznom a felsőteste látványát is. Ugyan még nem láttam sokat de az övé... angyalok formálta! Igen, biztosan angyal. De a piros szem nem illik a képbe. Mióta van az angyaloknak piros szemük? Nem tudom. De ennek az angyalnak az van...