Milyen jó dolog beleolvadni a tömegbe... Amikor nem figyel rád senki, te csinálhatsz, amit akarsz... Amikor egy vagy a sokból, és jelentéktelenné törpülsz mindenki szemében...Bevásárlóközpont. Tucatnyi bolttal. Unalmában az ember olyan boltba is betéved, ahol tudja, hogy nem vesz semmit, na de mégis, valamit muszáj csinálni. Hogy milyen boltba mentem én? Teljesen mindegy volt, csak sokan legyenek benne. Sokan, hogy ne tűnjek ki az emberek közül, hogy ne vegyék észre, hogy sokadjára teszem meg ugyanazt a kört, úgy téve, mintha a holmikat tanulmányoznám. Minnél többen vannak, annál kevésbé vagyok feltűnő. Aztán kilépek a megnyugtató tömegből, és a boltok között sétálva egyből mindenki észrevesz. Egyből mindenki megnéz. De nem érdekel. Hadd nézzenek. Lehet, hogy látják, hogy egyedül és céltalanul bóklászok egyik üzletből a másikba. De mi közük hozzá? Én nem ártok azzal senkinek, hogy ürügyet keresek a sétára, az elvegyülésre.
Néztek, de nem szóltak meg. Egy-két biztonsági őr szigorú tekintettel vizsgált, látszott rajtuk, hogy nem rajonganak az ok nélkül sétáló tinilányokért. Volt olyan biztonsági őr, aki az én figyelmemet keltette fel. Volt valami a tartásukban, a járásukban, a tekintetükben amit mindenképp meg kellett néznem. Volt, akin több percig elidőztem. Apránként tanulmányoztam végig mozdulatait, figyelve, hogy ne vegye észre, hogy őt nézem. Tőlük mindenki fél. Félnek, mert nagy emberek ők ott. Ők az erősek, a hatalmasak. Én nem tudtam egyiküktől sem félni. Aki észrevette, hogy őt bámulom, annak a szemébe néztem, majd néhány rövid másodpercben igyekeztem szemmel elmondani, hogy miért vagyok ott. Nem tudom, hogy megértették-e, de akivel sikerült 1-2 ilyenfajta "szót" váltanom, az már nem nézett rám többet. Vagy csak én nem vettem észre, nem tudom.
A sok ruha között elveszettnek éreztem magam. Milyen felszabadító érzés! A ruhák nem bánthatnak. Köztük tényleg biztonságban vagyok.
Volt, mikor elfogyott az összes nagy, zsúfolt bolt. Akkor kénytelen voltam egy kisebbe is bemerészkedni. Rajtam kívül még 2 nő volt és 2 eladó. Reméltem, hogy ez elég társaságnak minősül ahhoz, hogy ne bámuljon mindenki engem. Körbejártam a boltot, és látszólag mindent figyelmesen megnéztem. Aztán elment az egyik vásárló, és kezdtem úgy érezni, hogy célpontjává válok a tekinteteknek. Nem tudtam, hogy menjek el észrevétlenül, de szerencsére valaki tudta helyettem a választ: megcsörrent a telefonom, én pedig nagy sietve kirohantam, kihalásztam a zsebemből, de mire felvettem volna letette az illető. Nem bántam. Legalább a fojtó pillantásoktól megszabadultam. Ezután, mint aki jól végezte dolgát elindultam a kijárat felé, és ezt a próbámat is megoldottnak tekintettem.
