Nem akarom, hogy olyannak lássanak, amilyen nem vagyok. Nem akarom, hogy olyannak ítéljenek meg, amilyen nem vagyok. Nem akarom, hogy ne ismerjék az egész részem.Mindenki csak a felemet... nem, a negyedemet ismeri. Van 1-2 ember, aki kicsivel jobban ismer, mint mások, de ők sem tudnak rólam eleget. Úgy érzem, saját magam által lettem bezárva. Bezártam magam egy szűk pincébe, amelyből nem tudok kitörni. Nem tudom megmutatni mindenkinek, hogy milyen vagyok valójában. Akik szeretnek, nem az igazi énem szeretik. Igazi amit szeretnek, de nem teljes. Ezért nem lehetek biztos benne, hogy mindenki szeretné a teljes énem. Elvégre én sem hinném el olyasvalakiről, aki egész nap poénkodik, mindenből viccet csinál, hogy képes gondolkodni. Hogy képes összefüggő, értelmes mondatokat írni vagy mondani. Azt meg végképp nem nézné ki belőlem senki, hogy ehhez hasonló dolgokat írok.
Sokan vannak, akik nem vesznek komolyan. Akik tudják, hogy áá, igen, ő az, de titkukat nem mondanák el, mert úgyis kinevetné őket. Mert nem tud semmit komolyan venni. Mert nem akar semmit komolyan venni.
Közel sem járnak az igazsághoz. Szeretném, ha bíznának bennem. Szeretném, ha tudnák, hogy szivesen beszélek bárkivel komolyabb dolgokról, és szeretném ha tudnák, hogy nem csak a viccelődésből áll az életem. Én többre is képes vagyok! De hogyan tudnék kibújni emögül az álarc mögül? Hogyan tudnám megmutatni, hogy van még valami a felszín alatt? Hogy van egy felem, akit még nem ismernek? De érdemes lenne megismerni...
Nagy szavak ezek. És nemigen tudnám megvalósítani. De mi van, ha mégis? Talán meg kéne próbálnom. Hagyjam el a járott utat egy járatlanért? Kockáztassak, hogy esetleg az igazi-én-t már nem fogják szeretni? De így meg csak a felemet szeretik (akik szeretik). Ez így nem jó. Valamit változtatni kell. Sok időm van még. Vagy mégsem? Annyira már nem. Életem 1/5-ét vagy 1/6-át már leéltem. Nem akarok így élni életem végéig. Változtatni fogok. Igen! Let's do it!
