Minden csoda 3 napig tart. Régen nem hittem el. Pedig így van.
1. nap: önfeledt jókedv. Nem tudod, miért érzed. Aztán később rájössz, de te nem kerülsz a dolog hatása alá, mivel nem fogod fel. Nem hiszed el. Csak boldog vagy és kész.
2. nap: ráébredsz, hogy milyen jó neked. Hogy mekkora lehetőséget kaptál az élettől, és hogy lehet, hogy tudnál vele élni... Ismét jókedved van, de már tudod az okát. De a jókedvedet nem veszi el senki, nem is tudja elvenni senki/semmi.
3. nap: csodálatos kedv. Egész nap boldog vagy, és nem törődsz a gondokkal. Még a rossz is jónak tűnik. És aztán..este érzed, hogy nem kéne. Nem kéne olyanná válnod, amilyenné ezelőtt mindig váltál a bizonyos 3. napokon. Érzed, hogy nem kéne megtenned, de valamiért mégis megteszed. Aztán elmúlik a jókedv. Minden rossz. Elbújt a nap... És ott a remény. Hogy "hátha akkor...". És ha tudom, hogy az az "akkor" nem fog érni semmit? És ha érzem, hogy ez a mostani "akkor" más lesz, mint a többi? Most legyek boldog? Gondoljak bele, hogy lehet, hogy 4 vagy mégtöbb napos csoda lesz? Legyek naiv?? És hihetetlen, mert még a 3. napon is tudsz mosolyogni. Tudsz, mert belegondolsz, hogy akár új elméletet gyárthatsz. Tarthat csoda sok napig is! Igenis tarthat! Vagyis... akarom, hogy tartson...
