Azt hittem, összetörték a szívem. Pár napig teljesen meg voltam győződve róla, és ennek megfelelően próbáltam élni -több-kevesebb sikerrel-. De azt semmilyen öszötönöm nem volt képes megsúgni, hogy valójában átvertek. Hogy valójában a 2 gyönyörű hónapból 1 csak hazugság volt. Hogy valójában a szívemet nem összetörték, hanem ellopták.
Keserű dolog erre rájönni, de én mégis megváltásnak érzem. Volt bennem egy lyuk, amelyet úgy éreztem, csak egy valaki tudott volna újra meggyógyítani, kitölteni. És most az a lyuk magától helyrejött. Úgy érzem, képes leszek újra szeretni.
Nagyon nagy csalódás volt... Még most sem tudom elhinni, hogy az egészből alig volt valami igaz, és hogy az a valaki, akit annyira szerettem, akiért bármit képes lettem volna megtenni, aki nélkül alig tudtam élni, valójában csak egy hazug, álszent faszfej. Mert nincs rá jobb szó. Faszfej. Ez van. Az egyetlen dolog, amit sajnáltam, hogy én erre a faszfejre ilyen sok időt pazaroltam.
Az elején annyira jó volt minden. Úgy szerettük egymást. Annyira boldog voltam... Éreztem, hogy elkezdtek rosszabbodni a dolgok, de próbáltam nem tudomást venni róluk. Nem akartam elrontani az örömöm. Belátom, ez nem volt valami helyes döntés, de akkor ez tűnt számomra legjobbnak.
Még mindig fáj, mikor visszagondolok a 2 hónappal ezelőtti estékre... Milyen nyugodtak, békések, csendesek, szerelmesek voltak. Lehet, hogy még fogok tudni sírni miatta, de csak ez esték miatt. A mérgességem elpárolgott, és nekem már megint hiányzik. De nem Ő, hanem azok az esték. Olyan érzés, mintha az a valaki, aki akkor velem volt, meghalt volna, és engem itt hagyott volna egyedül, magányosan...
Félek a csalódástól.. - mondogattam ezt eddig, de valójában bele se gondoltam, hogy milyen IGAZÁN is félek tőle. Pontosabban nem tudhattam, mivel nem csalódtam még olyan nagyot senkiben - mostanáig. Nagyon rossz érzés, és nem tudom, hogy át tudnám-e ezt mégegyszer élni.
Szükségem van valakire, aki segít elfelejteni a sok hazugságot. Valamiért úgy érzem, hogy csak néhány lépés választ el attól a valakitől; a kérdés, hogy meg tudom-e azt a pár lépést tenni? Minden erőmmel azon leszek, ez biztos.
Nagyon rossz érzés a mostani is, de jobb, mint az az emésztő szomorúság. Majd megszokom ezt is idővel. Remélem.
Különös dolgok történnek velem mostanában. Nem félek tőlük, inkább csak érdekelnek. Folyt. köv...
