Tartozok egy vallomással. Nem, nem is vallomással.. inkább bejelentéssel. Nos... nagyon sokat változtam az utóbbi hetekben. Az elmúlt 1 hétben itthon sem voltam. Külföldön tengettem napjaimat, és talán ez is segített abban, hogy ilyen mértékű szemléletváltozáson menjek keresztül. Mert nem is én változtam meg, hanem az életszemléletem, az életfelfogásom. Önbizalmam nulláról millióra szökkent. Életkedvem szintúgy. Azt kell, hogy mondjam, hogy a hangulatom is. Egy nagy változás söpört be csak: rabja lettem a spontán, őrült dolgoknak. Hülyeség, nem hülyeség, ezt élvezem. Mindent ki akarok próbálni, és nem akarok elszalasztani egy lehetőséget sem. Nem is tudom igazán, minek köszönhető az, hogy így látom a dolgokat, de annyira nem is érdekel. Örülök neki, hogy így élek, és nem akarom, hogy megváltozzon. Szabadnak érzem magam. Úgy érzem, bármire képes vagyok. Meg tudnám menteni a világot, ha nagyon akarnám. Persze megelégedek az egyszerűbb dolgokkal is - egyenlőre. Aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
Hogy mégis miket csináltam az elmúlt hetekben, később talán részletezem. Most csak le akartam ezt írni. Azt hiszem, fontos, hogy ez is itt legyen. Itt is van. Talán később részletezem.
