Csúnya ember evangéliuma

Tudod, milyen undorító világban élünk? Tudod, mennyi undorító dolgot építsz magad köré, hogy hátha erőt vesz magán a szépség, betör rajta, és eljön hozzád? Próbára teszed a szépséget. Nem bízol benne. Nem bízol senkiben, magadban még annyira sem. És tudod, mikor jössz rá, hogy egyedül vagy? Mikor nem lát senki. Négy fal közé érkezik a felismerés, hogy senki nem vagy, és senki nem leszel. Nem fogja senki a kezed, nem emel fel senki a porból, amelytől egy fokkal vagy csak rosszabb. És meglátod az undorító világot. A sajátodat. Magadat. Keresed a szépet, és már álmaidban sincs. A mocsokból kell hát kiemelned. A sajátodból. Tudod, mi a szép? A brutális, mazoista őszinteség. Tudod, mi a szebb? Megcáfolni a saját hazugságod. Lerombolni a falaidat, és a mocsokból építeni meg saját önarcképed. Az szép! Utálni önmagad, s így kiteljesedni. Az szép. Utálni mást, és vele eggyé válni... Az gyönyörű. Utálj. Gyűlölj. Kritizálj. Sose nyugodj. A megnyugvás a gyengeség jele. A gyenge beletörődik. A gyenge elhisz. A gyenge követ. A gyenge örül. A gyenge világ részeként légy erős! Próbáld csak meg letörni az erős hazugság-falaidat... Hadd fájjon! Lásd be: kevés vagy. Semmi vagy. Nem vagy több. De tudod, mi fog mégis széppé tenni így is? Ha szarsz bele. Szarsz a gyengeségbe. Szarsz a hazugságba. Szarsz a szabályokba. Szarsz a büszkeségbe. Szarsz a becsületbe. Szarsz a szépségbe, a csúnyaságba, magadba, másokba, az életbe! Ez Te vagy! Ez a Te szépséged. Ez a Te életed, Te álmod... Szép az, ami neked szép. Szép a boldogság. Szép, ami azzá tesz. A szép relatív. Te magad relatív vagy. Megkérdőjelezhető. Válj a magad bizonyítékává. Támaszd alá a léted. Légy úgy szép, hogy közben szarsz a külsőségre. Csak lásd a szépet. Csak tegyél szépet, a magad szépét. Légy Te magad a szép!