2010. jan. 25.

- a játszótér -

1 életünk van. Na és?
Pazarlás: ha azzal töltöd az időd, hogy arra gondolsz, mivel kéne foglalkoznod életed hátralévő részében. Elpazarolni az életet... nem kifizetődő dolog. Mert ugyan kinek mesélhetnéd a halálod után, hogy milyen megfontolt voltál, míg éltél? Viszont annál több embernek mesélheted, míg élsz, hogy mennyi jó dolgot csináltál. Csak úgy, spontán. Belevágni az ismeretlenbe... nem tudod, hogy mi lesz ezután. De kit érdekel?
Az élet egy játszótér. Egy nagy-nagy játszótér. Sok kisgyerekkel. Sok játékkal. Sok izgalommal. Sok pofáraeséssel. De ez így szép. Fájdalom nélkül honnan tudhatnád meg, hogy melyik játék biztonságos és melyik nem? Hogy kinek érdemes elkérni a lapátját és kinek nem? Hogy melyik csúszda a legcsúszósabb és melyiken kell löknöd magad, hogy leérj? Miért ülnél a 4 fal között, ha a nagy, játékoktól roskadozó játszótér csak arra vár, hogy belépj és jól érezd magad?

Én gyakran kiszabadulok, és a többi gyerekkel gondoktól megszabadulva, felszabadultan játszok. És tudod mit? Én nem akarom elpazarolni az életem.
Én
szeretek élni!