Gyönyörű nap volt. Nem terveztem előre semmit. Az égvilágon semmit. Csak mentem a fejem után. Megálltam a réten. Lefeküdtem. A felhők olyan hívogatóak voltak, hogy egyből kedvem támadt beléjük feküdni. Gondoltam, ha elég magasra nyújtom a kezem, talán elérek egyet, és lehúzhatom. De nem értem el egyet sem. Talán mert fekve voltam. Legközelebb megpróbálom állva is.Lehunytam a szemem. Elém tódult a sok kép. Egyikkel sem tudtam mit kezdeni. Problémák voltak. Mind-mind apró kis probléma. Inkább kinyitottam a szemem. Miért nem maradhatok itt örökre? Csak feküdni, és nézni a felhőket. Teljesen gondtalanul. Minden olyan kihalt. Olyan csendes. De mégis megnyugtató. És boldog.
Nem éltem még sokat. De így is annyi minden történt. De nem, erre nem akartam gondolni. Megint jöttek volna a problémák. Túl szép nap volt. Talán tényleg túlságosan is. Dehát van olyan, hogy túlságosan? Nem lehet túlzásba vinni semmit. Vagyok én ehhez eléggé bölcs, hogy ilyenekről gondolkozzak? Nem igazán. Inkább más jutott eszembe.
Miért vannak fák? Miért vannak növények? Miért vannak állatok? Miért vannak emberek? Miért vagyok én? Fogalmam sincs. Tudja-e ezt valaki? Érdekel ez bárkit is? Nem tudhatom. De a Nap túl szépen sütött ahhoz, hogy azon gondolkozzak, mi lenne, ha nem lenne... semmi. Csak üresség. De nem. Ezt hanyagoltam inkább.
Milyen kényelmes a füvön feküdni. Miért nem fekszik mindenki itt a sok méregdrága, luxuságy helyett? Nem, nem. Megint a problémáim. Túl sok van belőle. Talán bennem van a hiba. Mindenről csak a gondjaim jutnak eszembe. De ha egyszer nem tudok mit tenni... Tehetetlen vagyok. Igen. Csak sodródok a többi emberrel, szüntelenül. Nincs pihenő. Nincs könyör. Úszok az árral. És nem tudok kilépni belőle. Nincs gomb, amit ha megnyomnék, minden megállna. Pedig de jó lenne...
Mióta fekhettem ott ugyan? Nem tudom. De nem volt erőm felkelni. Ugyan hogyan is lehetne? Visszalépni a problémáim közé... Arra gondolni, amire nem akarok, de muszáj. Pedig mennyivel jobb ott. Egyedül. Csendben. Nyugalomban. Igen. Azt hiszem, megtaláltam a saját kis mennyországom...
