2011. ápr. 20.

- this is it..this is love -

Két egymásba fonódó kéz... Elválaszthatatlanok, soha nem szedheti őket szét semmi. Nem csak a kezüket nem..de szívüket sem. Mert abban a pillanatban, mikor egymáséba fonták ujjaikat..egész életüket összekapcsolták. Szétválaszthatatlanul, megsemmisíthetetlenül. Nem csak kezüket adták egymásnak, hanem testüket, lelküket, szívüket és életüket is. Attól a perctől fogva nem volt "te és én"..csak "mi". És bármi, bárki jött, nem választhatta el őket egymástól.



A szerelem olyan, mint egy hógömb. Egy hógömb, középen ŐK, körülöttük sok-sok apró, piros szívecske. Be vannak zárva egy gömbbe, amely nem enged be semmit a külvilágból, de ki sem. Csak a látvány, a két szerelmes látványa az egyetlen, melyet a világ felé mutatnak. Hiszen kívülálló nem érti..hogy is érthetné azt, ami kettejük között van? Csak őket látja, és körülöttük a kis szívecskéket, melyek össze-vissza szállingóznak, neki-neki ütköznek a párnak. De ők csak állnak és állnak..mit sem törődve a körülöttük mozgolódó kis szívekkel vagy a kinti világból bekukucskáló idegenekkel. Számukra nincs semmi, az égvilágon semmi a másikon kívül. Ez a szerelem. Az igaz szerelem.