A szerelem olyan, mint egy hógömb. Egy hógömb, középen ŐK, körülöttük sok-sok apró, piros szívecsk
e. Be vannak zárva egy gömbbe, amely nem enged be semmit a külvilágból, de ki sem. Csak a látvány, a két szerelmes látványa az egyetlen, melyet a világ felé mutatnak. Hiszen kívülálló nem érti..hogy is érthetné azt, ami kettejük között van? Csak őket látja, és körülöttük a kis szívecskéket, melyek össze-vissza szállingóznak, neki-neki ütköznek a párnak. De ők csak állnak és állnak..mit sem törődve a körülöttük mozgolódó kis szívekkel vagy a kinti világból bekukucskáló idegenekkel. Számukra nincs semmi, az égvilágon semmi a másikon kívül. Ez a szerelem. Az igaz szerelem.
