ot: a boldogságot..és egymást.Reménnyel tölt el a visszatekintés: még megtörténhet...mert még mindig lehetséges. Nem tud elporladni az, amely csordultig van élettel. A parázs nem kap lángra. A parázs örök tűzben ég.
Nézhetnek jobbra is, balra is. Mindenhol a remény fái és virágjai, mindenhol ott lapul az ígéret a szépre, a jóra. Néha már nem is érdekes, hogy milyen az út. Nem számít, mivel találkoznak szembe, milyen nehéz is tud lenni a járás egy olyan úton, mely mesékből épül fel. Az igaz szerelem meséiből. Olyan mesékből, melyekben alig hisznek; melyekben néhányan, akik hittek, csalódtak. Csalódtak, mert ösvényre tértek. Az ösvény levezette őket arról a csodás útról, és elvezette őket egy helyre, melyet úgy hívnak: VILÁG. De nem, nekik nincs szükségük erre. Mert amire szükségük van, az ott van az út végén. Nem látni még, de nincs is rá szükség. A remény és a boldogság szele körbeveszi őket, beburkolja, megvédi. Nem látják az út végét, de bárhol is van, tudják, megéri érte menni. Hisznek benne, hogy megéri érte menni, és így nem is tudja megállítani őket semmi. A szerelem egy olyan vezető, aki ugyan vak, de mindig megtalálja a boldogságot. Mennek hát, ki tudja meddig...Ki tudja, milyen utakon, milyen akadályokkal...De kit érdekel?.. A szerelemben nincsenek kérdések.
