Everything's perfect. Everything's all right.
De tényleg. Ettől jobb nem tudom hogy lehetne. Nagyon remélem nem életem legszebb napjait élem, ha bár elég jól illenének abba a szerepbe is, de biztosan lehetne még jobb. Az már nem az én feladatom, hogy tudjam, hogy hogyan.
Nem tudom... talán a nyár teszi? A napsugarak élénkítő ereje által kaptam volna ezt a hatalmas életörömet? Vagy csak simán tényleg megváltoztam?
Ami azt illeti, remélem. Már nem szerettem azt, aki voltam. Bár igazából magamat képtelenség szeretni, mert.. túl jól ismerem magam. Vagy csak ÉPPEN eléggé ahhoz, hogy ne tudjam szeretni magam. De nincs is szükség rá. Szeret, aki szeret. Őszintén szólva annyira nem izgat.
Van pár ember, akik különlegesek nekem, és.. talán szeretnek.. De még mindig nem tudom, az igazi énemet ismerik-e, vagy azt, amit éveken kerestül mutattam a külvilág felé.
Bár..lehet, hogy a kettő már ugyanaz?
Egy biztos. Van egy ember, aki teljesen ismer. És szeret. Elég hihetetlen. De azt hiszem, ideje megtanulnom hinni a hihetetlenben.
