Nagyon sok idő telt el. Nagyon sok minden történt. Sok rossz.. de sokkal több jó. Bár így utólag visszagondolva azok a rosszak sem voltak olyan rosszak, bár nem irigylem az akkori önmagam. Ellenben a mostanit nagyon is. Mert szinte irigy vagyok magamra, annyira... hihetetlen.
A napok csak úgy elrepülnek, nekem pedig gyűlik a sok jobbnál jobb emlék. És még mindig nehéz elhinni...
Nem fogom részletezni. Nem is akarom, mivel fölösleges lenne, mert ez nem egy napló. Nem annak indult, és hiába kezdett el néha affelé hajolni, nem akarom, hogy az váljon belőle. Az érzelmeim úgy is teljesen nyilvánvalóak.
Szerelmes vagyok. Ennyi.
